Még mindig nem az igazi, de már nagyon közel vagyok az elképzelt fotóhoz.
Szombaton hajnalban eljött Herpai Imi fotóscimbora. A belvízen lévő bütykös hattyúk csalták ide...engem is nagyon piszkált, így arra eszméltem, hogy hajnali 5 van és álcázzuk be magunkat a pocsolya mellé, a sárba. Érkeztek vetési ludak és tőkés réce is. Volt vagy 40 bíbic a parton...jöhettek volna közelebb is. Hat körül jártunk és megérkezett 2 felnőtt hattyú. Mint két óriásrepülő, úgy ereszkedtek le a vízre...csak lestem az álcaháló alatt. Dolgozott a 40d rendesen...a hattyúk kb 1 órát maradtak és elrepültek valahová. A lényeg csak annyi, hogy a hím madár egyértelműen nászmozdulatokat produkált amíg a tavon voltak.. Remélem itt fognak fészkelni a közelben.
Vasárnap háromnegyed 5. A tegnapi hajnalhoz képest annyi a különbség, hogy most már Zsolti haverom is ittt hasal mellettünk a sárban. Jó szórakozás, mindenki próbálja ki, nyugodt szívvel ajánlom.Összekovácsolja az embereket. Alig pirkadt hatalmas libacsapat ereszkedett le a vízre, de valami gyanús lehetett, mert rögtön húztak is tovább. Aztán jött egy csapat nagy goda, de azok le sem szálltak...maradt a svenk(1/10 sec, babzsák). Pár lúd azért maradt. Azokkal szórakoztam, na meg egy rudli őzzel a pocsolya túlpartján. A hattyúk is megérkeztek 6 körül, de nem szálltak le. Sok volt már nekik a 3 idegen objektum a vízparton. Zsoltival elmentünk őzezni, nyulazni, fácánozni, pacsirtázni...jaj de jól esett feltápászkodni a sárból. Ragozhatnám, de semmiről sem tudtunk értékelhető fotót összedobni, talán a folyamatosan éneklő mezei pacsirta csak a kivétel. Ez is egy jó nap volt, de hétfőn hajnalban nem venne rá semmi az ágyam elhagyásához.
