2012. július 27., péntek

2012. 07. 26.

Borús, csepergős napnak indult a mai.... nem siettem kimenni...fények se nagyon voltak.
A tervem az volt, hogy szétnézek a területen üzekedés ügyében. Az évnek mindig ezt a szakaszát várom a legjobban, mert az őzek násza nálam az elsőrendű fotótéma.
Kedvenc területemet hívtam végig, mindenféle hanggal próbálkoztam...eredménytelenül.
Egyébként az egész napot a tipikus "üzekedés előtti csend" uralta. Semmi mozgás.
Tanulságos jelenet azért így is adódott. Egy suta váltott ki csipegetni a lucernaföldre, tőlem 50 m-re.
Ráhívtam gidahangon...Gyorsan felkapta a fejét, benézett a kukoricába(ahol, gondolom a gidáját elfektette) és miután belőtte, hogy a hang nem onnan jön egy kicsit sem érdekelte tovább...
Szóval üzekedésnek nyoma sincs a területen...
Ha már ott voltam tettem egy kört a parlagik felé is. Láttam 3 madarat is termikelni a délután folyamán..gondoltam közelebb megyek.
Nagyon örültem, hogy láttam az egyik adult szülőt és 2 idei fiatal madarat is...ismét sikeres volt a költés, ami inmár az ötödik éve mindig az.


Leültem egy bála tövébe és leskelődtem...volt sok ölyv és kakukk is. Szerencsére a Fekete gólyák is sikeresek voltak...


Megvizsgáltam, hogy mit ehettek a parlagik a költési, fiókanevelési időszakban. A fészek alatt sok nyúlszőrt fedeztem fel és egy hiányos őzcsontvázat is. Nem állítom, hogy a felnőtt madarak ejtették el, lehet, hogy döglötten találták, de ez számomra teljesen egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ezek a madarak simán esznek nagyobb testű emlősöket is.
Hazafelé megálltam makrózni...



A nap végére maradt egy gyönyörű üllő formájú felhőképződmény, amit felén még sosem láttam.

2012. július 24., kedd

2012. 07. 23.

Kimentem kicsit makrózni...mostanság ide járok...Egerbakta közelébe.
Hihetetlen, hogy mekkora szöcskékkel találkozok...
Sok boglárka repül és mindig van látnivaló...





2012. július 20., péntek

2012. 07. 19.

Az elmúlt időszak eltervezett munkái nem éppen úgy valósultak meg, mint azt megálmodtam. Van ez így...nem lehet mindig szerencséje az embernek, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem úgy ütöttem a vasat, mint amilyen forró volt:))
A kisrókákat nem sikerült elcsípni legutolsó alkalommal már nem is találtuk őket a kotoréknál:
Nem csüggedtem, mert többet is feküdhettem volna a közelükbe, de nem sikerült. 
Majd a Szalakóták kárpótolni fognak mindenért-gondoltam-és megterveztem a következő fotózást.
Már egy hete nem abajgattam őket, így gondoltam tuti lesz a siker. Kivittem a szüleimet is a leshez, hogy amíg beülök "eltereljék" a madarak figyelmét. A baj ott kezdődött, hogy nem volt les...helyesebben volt, csak összedőlt a szélviharok következtében...vagy ki tudja......és ott folytatódott, hogy nem hallottam a kicsik hangját sem... így el kellett könyvelnem, hogy már kirepültek...
Optimizmusom nem engedte, hogy emésszem magam, ezért a késő délutáni fények már egy másik helyen értek. Kíváncsi voltam, hogy van -e már üzekedés a területen és ekkor kezdődtek az igazán érdekes dolgok...
Átcserkeltem egy száraz tölgyesen és ahogy kinéztem a szélén 6 Mezei nyulat fedeztem fel a frissen kaszált lucernában...jól elvoltak...csipegettek, kergetőztek. Jól kivehető a baknyúl és a nőstény nyúl közti különbség..legalábbis a fejforma alapján...




Egyszer csak fiatal-jó képességű-őzbak lép ki a  kukoricából....nagyon óvatos, még a nyulakat is kétkedve nézi...nem időz sokat a nyílt terepen...megjelöli területét" kitölti dühét" egy kórón és már be is vált a tölgyesbe...



A bak után egy macska jelenik meg a színen...pockozni jöhetett a tarlóra...
A macska hamar eltűnik, de újabb meglepetés ér, ugyanis megjelenik az a két kóbor kutya, amiket már múltkor is lefényképeztem...vadul ásnak a mezőn és az egyik kövér pockot zsákmányol a munka végeztével...

Az ebek hamar észreveszik a nyulak jelenlétét és nem feltűnően közelítenek feléjük. Valamilyen közös jelre nekiiramodnak- a remélt nyúlhús fejében-, de a fülesek könnyedén rázzák le őket...
Balról éves bak rohan a mezőre nyomában a terület "gazdájával"...olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy az üldözésről lemaradok...grrr
A rangidős bakot már ismerem, tavasszal már találkoztunk -mit mondjak- eléggé felháborodott a betolakodón:
A nap legemlékezetesebb élménye mégis az marad, amit a két kis haramia produkált, ugyanis a -láthatóan kimerült-, fiatal bakot is megpróbálták elkapni..nem is egyszer...háromszor eredtek utána...
Sajnos azok az emberek a felelősek mindezért, akik kirakják a megunt kedvenceket...azok pedig életben próbálnak maradni...vadásznak és hatalmas stresszt okoznak ezzel a vadvilágban...
Az őz könnyedén elmenekült, de atlétikusabb kutyák elől lehet, hogy nem tudott volna...

Nagyon tanulságos nap volt ez...






2012. július 18., szerda

2012. 07. 09.

Csak pár makró:


2012. július 5., csütörtök

2012. 07. 05.

Elindítottam egy újabb projectet...
A célja???...egy 500.000 Ft eszmei értékű madár tanulmányozása és lehetőség szerinti lefotózása.
Népiesen Kék csóka, de leginkább Szalakóta a leggyakrabban emlegetett neve.
2 párt figyeltem meg egy pár hektáros legelő környékén és az egyiknek az odúja is megvan.
Kedvenc fájuk közelében felállítottam egy fix leshelyet, megfelelő beszállóval...még nem szálltak rá, de türelmes vagyok...nem akarom minden áron azt a fotót. Íme a les és ahová várom a madarat:
A területét harcosan védi, itt éppen egy rétihéját zavar el...csakhogy szerepeljen maga a madár is ebben a posztban:))

Nem tudok minden délután a Szalakótával foglalkozni, így marad a makró...annyira azért nem bánom, de nincs az a közel-felvétel, amit nem adnék oda rögtön egy  megálmodott szalakóta fotóért...






2012. július 2., hétfő

2012. 06. 30.

Ismét makró-világ...legalábbis ez volt a fő cél.Rengeteg vadvirág nyílik a kedvenc utamon...ilyenkor  fura szerzetek tömkelegét lehet ott felfedezni...






Azért nem bírtam ki őzek nélkül...helyesebben 1 őz nélkül, ami történetesen egy ismert területes bak személyében került elém napnyugta idején.