2012. 08. 30.

Az egyik képem felkerült az 1x.com webgalériába és már több, mint 7000-en látták. Ez a világ egyik legszínvonalasabb fotós oldala, ahová komoly szűrések után lehet csak bekerülni.
Szerintem vannak ennél színvonalasabb képeim is, de valamiért ez tetszett nekik...

http://1x.com/photos#!/photo/52773

2012. 08. 17.

A Bükk egyik eldugott völgyében készültek a következő fotók...

2012. 08. 16.

A pirkadat már a Bükk lábánál ért minket...Most nem én terveztem meg a fotózás menetét, inkább egy hangulatos hajnali cserkelést vártam ,mintsem maradandó fotós élményeket.
Alig, hogy elindultunk velőt rázó dörrenés töri meg a csendet...a puskás emberek már megelőztek minket...a lövés pont az elképzelt útvonalunk irányából jött, így sok jóra nem számíthattunk.
Felérve a gerincre lassan cserkeltünk tovább... gondoltam miért ne tegyek egy kísérletet őzhívás terén. Elhelyeztem Zs-t és én is neki dőltem egy tölgyfának. 6 óra volt, nagyon kevés fénnyel...a vágyakozó sutahang bántóan dübörög végig a néma erdőn...jó helyen vagyunk a lövés okozta riadalom is elmúlt már....1 perc sem telik el vörös kabátos szökken felénk a hullámos erdei domboldalon...szembe jön velünk sietősen, de vagy 50 méterre megáll és figyel....rászólok még...máris előttünk áll egy középkorú erdei őzbak. Nagy az örömöm, mert sokkal nehezebb erdei élőhelyen az őzek megfigyelése. 2 percig les meredten...keresi a sutát, s miután az sehogy sem akar megjelenni lassan eloldalog.

Nem vártam ilyen jó kezdést...már ennyiért is érdemes volt felkelni.
A továbbiakra rányomta a bélyegét, hogy összefutottunk a lövést leadó vadásszal, meg egy másiknak a motorjával, így kirándulássá módosult a fotózás...így is kiváló volt. Erdei réten Fekete harkály szállt be elénk és volt bőven látnivaló...a hajnali erdő sohasem unalmas.

2012. 08. 10.

Van olyan, amikor az ember nem várt meglepetést kap...pontosabban a "nem várt" kifejezés nem illik ide, mert nagyon is akartam én ezt a meglepetést, de eddig nem lepett meg vele az augusztus...
Rossz tapasztalatokkal szolgált az idei őznász. A tartós forróság teljesen lelohasztotta az őzek szerelmi életét. Számos alkalommal figyeltem őket és tényleg azt kezdtem gondolni, hogy éjjel zajlott le a folyamat, enyhébb hőmérsékletben.
Végre jött egy kis lehűlés...most kiderül, hogy csendes üzekedés volt-e az idei...
Délután 4 körül érkeztem meg a területre és rövid cserkelés után ismerős bak ballag keresztbe a lucernán. Zsolti őt akarta megközelíteni múlt héten egy szántás kellős közepén:)))nem sikerült.
Ráhívtam...pördül felém a bak...futva közelít....a legrosszabb széllel jön és meg is torpan...csalnám még közelebb, de azért ő se hülye...

 Biztató kezdet...reményekkel tele cserkelek tovább és jó 300 m-rel odébb ismét bevackolom maga egy jónak látszó helyre...vágyakozóan töri meg a csendet a magányos suta hangja...4-5 perc és pár strófa után mozgást érzékelek balról....csendesen közeledik, sokszor megáll, hallgatózik...csak a fehér ágvégek villanását látom a magas lucernában...koros bak lopakodik felém...
20 m-re lehet...moccani sem merek...kabát alól rányöszörgök még, de nem jön közelebb...ilyenkor már látnia kellene a sutát-úgy gondolom-és ezért habozik...lessük egymást pár percig, aztán csendesen visszaindul nappali tanyájára...a Canon csattogását hallja ugyan, de nem ijed meg tőle...kapitális bak...a lélegzetem is eláll akkora...

Döbbenten nézem az állatot...most esik le, hogy jól ismerjük már egymást...először 2009-ben találkoztunk...(bocs a fotóért)

Aztán 2010-ben akadtunk össze...fel is került a Nimród címlapjára...

2011-ben nem láttam, már azt hittem, hogy a puskás emberek is felfedezték....de sűrű tanyáját mindig nehezen hagyta el...szerencsénkre....
És íme 2012-ben...gyönyörűséges...

 Fél óráig szórakozunk egymással...hagyom menni...eleget ámítottam.
A nagy koncentrálásban észre sem veszem, hogy fiatal bak jött be a hívásra...ott lehetett már vagy 10 perce mikor felfedezem. Nem mert közelebb jönni a nagy baktól, csak mikor már az elment...

Tovább cserkelek, de nem sokat...a legjobb őzes helyen vagyok...a vágyakozó hangnak lehet keletje, így ismét azzal próbálkozok... 2 bak rohan ki a nádból és a közelebbi megállás nélkül jön a hangok irányába...a másik gyorsan elszelel...

Ámuldozni nincs idő, mert vörös foltok villannak az erdő szélén...bak hajtja sutáját...irány utánuk.
Megpróbálom a legényt elcsalni a párjától, de nem akar jönni...nem hagyja el a kézzel foghatót az ígértért...a suta hangokra ismét befut egy fiatal bak, de nagyon óvatosan közeledik...tudja, hogy tiltott területen jár...

Nem vesz észre...lassan tovább áll..
Látom már az üzekedő nagy bakot...múltkor is összeakadtunk...most suta van vele és nagyon hevesen udvarol...kergetőznek és a bak sokszor riaszt...
A mozdulatokból sejteni lehet, hogy nagy dolog készül....hát várok..

Jól döntöttem...Többször borít a bak és lassan elvonulnak a közeli fasorba...egy habitust és egy svenket még engednek..... iso 1600-on...

Fantasztikus délután volt...

2012. 08. 05.

Nem bírtam ki, hogy másnap hajnalba nem menjek hívni....nem létezik, hogy a főszezonba ne fotózzak üzekedő őzpárt...
Rögtön a terület belsejébe igyekeztem, így a pirkadat már a legjobb helyen ért. Több őzet láttam 10 perc alatt, mint tegnap egész nap, de násznak semmi nyomát sem tapasztalom. A sípra egy fiatal bak ötöt szökken felém, aztán visszaballag a nádba. A suták  a gidahangra semmit sem reagálnak...káosz.
Azért egy bakot becsalok nagy nehezen, de azt sem úgy mint szeretném...

Leskelődök, hívogatok, de semmi nem mozdul már...minden őz beváltott nappali rejtekére...szerencsémre elcsípem a régen látott területes bakot, amint hazafelé oson...közelről ráhívok...megpördülve ugrik a hang irányába és enged egy portrét magáról....

A nap krónikájához tartozik még az egyik idei parlagi sas felbukkanása ...

2012. 08. 04.

Hajnali fél ötkor már a területen figyeltünk. Vártuk  a pirkadatot és lestük az őzeket.
Mára is forróságot jósoltak, de a hajnal azért nagyon kellemes hőmérsékletet biztosított....éppen ezért volt furcsa, hogy alig láttunk őzet a legjobb őzes területen.
Magányos bak ballag a kukorica felé....na ezt ide hívom....a hangokra még csak a fejét sem fordítja felénk...mintha nem is az üzekedés kellős közepén járnánk.
Végig cserkeltük azokat a helyeket, ahol mindig a legjobban ugranak a bakok és legbiztosabb az üzekedés....siralmas, de még őzet sem láttunk. Pár kölyök róka egerészett a lucernában és ennyi.
Furcsán viselkednek idén az őzek...nem tudom, hogy miért(a forróságra gondolok). Még a tejfölösszájú fiatal bakok sem mutatnak érdeklődést a hangokra.
Szerencsére bekúszott egy fátyolfelhő a Nap elé, így nem lettek gyorsan kemények a fények...10 óra körül-hazafelé menet-még megnéztünk egy helyet...Az első hangokra hosszú szárú, koros bak rohan ki a fasorból...szépen bejött, de nem a legjobb széllel, így távozott is elég gyorsan...

Nem volt mit tenni beültünk a fasorba és vártunk...ez volt a legjobb ötlet, mert rövid időn belül oda sétált hozzánk egy gidapáros és egy szép bakot is láttunk...

Délután egy másik területre néztünk ki, de a helyzet ott sem volt jobb. Láttunk egy magányos, csontsovány sutát-mintha már leüzekedett volna-valamint egy középkorú bak szaladt ránk teljesen váratlanul.

Szóval nem tudom hová tenni a helyzetet...vagy vége van már az üzekedésnek, vagy csak most kezdődik..esetleg a kánikula miatt éjszaka van a fő mozgás, nappal meg a pihenés...????

2012. 08. 03.

Egy kis érdekesség.
Ugyanaz az őzbak csak két évvel később...
Mennyit morcosodott a tekintete...

2012. 08. 02.

Fél 5kor indultunk a Bükkbe egy kis tapasztalatszerzésre. Hegyvidéken eddig egyszer hívtam...nincsenek jó tapasztalataim. Sokkal szétszórtabb az állomány, mint az Alföldön és a környezet sem mindig ideális. Ennek ellenére nagy kedvel ültünk le egy lucernatábla szélére...ködös volt a völgyben a hajnal és mesés képet lehetett volna készíteni, de sajnos nem ugrott be semmi a hangokra...pedig tényleg ideálisnak gondoltam azt a helyet.
Lassan cserkeltünk tovább és megérkeztünk egy hatalmas rétre a domb tetején, körülötte mindenfelé erdő. Jó hely-mormogom magamba-és már le is ülünk egy kisebb bokor mellé. Zsolti látott már itt többször őzet és borítást is a minap, így joggal reménykedtünk.
Az első strófára semmi mozgás, a második strófa után viszont vörös folt villan a magas fűben...érkezik a bak....őt vártuk. Törött szárú, erősen visszarakott koros legény. Lelkesen ugrál felénk, minden idegszálával a szerelmet keresi...

 Nagyon közelre bejött és hangos méltatlankodással vette tudomásul, hogy orvul átejtették.
Visszaindul erdei rejtekére, de sikerül még megállítani pár bársonyos suta hanggal...

Nem adom fel...hátha visszajön....ismét vörös folt villan a bokrok között...mosolygunk Zsoltival ...nem bír a hormonjaival ez az öreg fickó....
Meglepetésünkre suta érkezik...gyorsan átváltok gidahangra...jön is szépen egyre-egyre közelebb. Ő is az expóhangokra figyel fel és szintén méltatlankodva távozik...érdekes jelenet volt, mert a becsapott bak közben végig riasztott az erdőben, de a sutát egyáltalán nem érdekelte.

 A nap krónikájához még hozzá tartozik, hogy egy szőlőültetvény-erdő találkozásnál is sikerült valamit behívni-valószínűleg a reggel látott fiatal bakot-, de nem volt olyan bátor, hogy elhagyja a biztonságot nyújtó takarását és inkább az erdőben maradt.
Remek volt ez a hajnal és a terület is nagyon ígéretes..

2012. 07. 31.

Végre...amire egy éve várok ismét elkezdődött...üzekednek az őzek.
Ez a délután is úgy indult, hogy nyoma sincs a násznak...fülledt meleg, semmi mozgás.
Velem tartott Zsolti barátom is és ahogy ez lenni szokott meghozta a szerencsémet...
Kezdem azzal, hogy a parlagi sasokhoz egész közel jutottunk, ha szerencsésebbek vagyunk a fénnyel most lenne pár nagyon szép sasos fotóm.

A lucernába fekve hívtam és a sikertelenséget egy nappali pávaszem feledtette...gyönyörű lepke.

Ahogy nyúltak az árnyékok úgy lett egyre jobb a mozgás a területen. Először egy éves bak váltott ki elénk a lucernára. Jól elszórakoztunk vele, bár a sípra egyáltalán nem reagált. Szerintem azt sem tudta, hogy mik ezek a hangok.

Tovább cserkelve egy sutát vettünk észre, teljesen egyedül...arra gondoltam, hogy még mindig nem indult el a keringő...de akkor a túlsó fasorból egy másik suta vágódik ki, nyomában egy fehérre fent agancsú, koros bakkal...VÉGRE!
Mindjárt jobb lett a kedvem és ismét belelkesedtem. Közelebb mentünk a pároshoz, de ők ismét beváltottak a fasorba...jó helyen voltunk, így nem is akartunk tovább menni.
Közbe magányos bak jelenik meg úgy 300 méterre tőlünk...a vágyakozó hangra futva indul felénk, de lelassít...már látom, hogy ő is fiatal és nagyon tart a terület rangidős bakjától. 50 méterig jön, de fordul a szél és máris elillan...

A fények most már a mesés kategóriát súrolják és örömünkre ismét meglátjuk az előző párost...

A bak semmilyen hangra nem jön közelebb, de azért látszik, hogy érdeklődik...sajnos a fény gyorsan szűnik és sehogy sem indul meg a bak felénk...vagy mégis...
Ilyen lassan őzet sétálni még nem láttam...de közeledik. A legjobb távolságban megáll és nézelődik...furcsa ez a viselkedés egy ilyen dörzsölt harcostól...a Canon ismét hatlövetűvé alakul és füstöl. Annyi csak a baj, hogy ezek a fotók már fél kilenckor készültek.
Érdemes az exif adatokat megnézni és ennek tükrében a képet:
400 mm-1/25 sec-f5,6-iso 1600-1/3 alexpó-kézből

Legszívesebben kint aludtam volna a réten, hogy hajnalban folytathassam.. folyt. köv.