Vészesen rövidülnek a napfényes órák, így ha akad az embernek fotózásra fordítható ideje, hát használja ki minél hatékonyabban!
Így vagyok ezzel én is, ezért 3 hajnalt töltöttem cserkeléssel és lesezéssel a pusztában.
Elsősorban őzfronton igyekeztem alkotni, de terveztem a ragadozós les első tesztnapját is.
1.hajnal
Mínuszok csipkedik már a sarjadó vetéseket, semmi felhő az égen, deres a határ. A legjobb fények már kint találnak. Nesztelen cserkelek előre kedvenc utamon. Itt-ott őzek bukkannak elő a fasorokból és indulnak a vetés közepe felé reggelizni. Úgy spekulálok, kitalálom valamelyik állat útvonalát és szépen bevárom míg hozzám érkezik.
Suta és anyányi bakgidája bukkan fel a vetés szélén.
Nyugodtak, jelenlétem nyomát sem sejtik. Gondolom hová tartanak, leülök hát eléjük.
Nem csalódok...szépen elsétálnak előttem. Először a suta....
Majd a kölyökbak...
Csodálkozom, miért nem törődnek a zárhangokkal. Erre még nem jöttem rá. Egyszer rémülten menekülnek tőle, másszor fülük botját sem mozdítják...
A fiatal pont előttem ürít egy kiadósat...és lassan eltűnnek.
Tovább menvén bakot ugrasztok meg, amolyan középkorú félét...Pont olyan képet csináltam róla, amilyet nem szerettem volna...őz a sáros vetésen...ez van, nehéz mutatós környezetben találni ilyenkor a patásokat.
Pedig téma lenne...jó mozgás van a csalogató őszi időben. Rudlizódnak már az őzek, de még sok kisebb csoportot is látni, majd ha jönnek a keményebb hidegek....
A délelőtt további részében befejeztem a parlagis kuckómat...nagyon király lett...várom már a teszthajnalt.
2. hajnal
A tegnapi finom időnek nyoma sem maradt.
Sűrű köd terjeng mindenfelé, kis túlzással a cipőm hegyét sem látom..
A jó területismeret elengedhetetlen ilyenkor. Tudni kell a vadak váltóit, közlekedésük útvonalait.
Egy óvatlan mozdulat és máris oda a lehetőség, velem is megtörténik néha:)
A köd lassan oszlik, megpróbálkoznék az ellenfénnyel.
2 biciklis sziluettje bontakozik ki szürkeségből...még jól is jöhetnek..
Bakot mozdítanak felém.
Nem siet, inkább óvatoskodik.. Bálák takarásába húzódom és várok...fény kezd átszűrődni a fátyolon...
Alakul a mai nap is:)
Seregélyek táplálkoznak mindenfelé...jó téma lenne...
Most jöhet végre az ellenfény, már csak szereplők kellenek hozzá..
Találok is 3 önkéntest...a körítés ismét kiábrándító...vezetékek és oszlopok.
Úgy tűnik, győz mára a köd, pedig mindenfelé állatok vannak...
Hazafelé megragad a kivonuló csorda látványa. Leülök, nézem az ember és állata ezeréves összhangját...
Megállok beszélgetni a csordással...egy -igazán a pusztába való- kedves ember...még rá is néz lesemre unalmas óráiban....
3. hajnal
Eljött a teszt ideje...
Még sötétben feküdtem be, de semmi nem jött a kitett koncra.
Mondjuk nem is csoda. A szemközti fasoron vagy 20 ölyv pockozott folyamatosan!Miért is hagynák ott a tutit???
A távolban ismét jó őzmozgás bontakozott ki...
Megvártam a napfelkeltét, fotóztam pár röpképet, majd indultam cserkelni:)
A fasor mellett lopakodtam, de mozgás késztet megállásra...szürke foltok villannak fel a lomb alatt.
Közel vannak, leülök inkább...
Suta lép elém...valami baj van a jobb szemével.
Tudom, hogy nincs egyedül...3-an vannak.
Szinte biztos voltam benne, hogy a fasor közepén akarnak a repcére jutni...Lecsavartam a 2x-ezőt és lapultam tovább.
Kisvártatva őzfej jelenik meg velem szemben...pont, ahogy spekuláltam...
Nagyon közel vannak, tisztán hallják a tükörfelcsapódásokat, mégsem rohannak világgá...
Mindhárom egyed szépen elsétál mellettem...kb 10 méterre lehetnek.
Az egyik jól meg is néz,de nem talál veszélyesnek..
Örülök ezeknek a képeknek, jó szájízzel mehetek haza és tervezhetem tovább a téli, kuckós dolgaimat. Az őzek készségesek voltak velem, így egy darabig ismét megleszek nélkülük...
Délután kiszaladtam ellenőrizni vizes leseimet. Olyan úton gázoltam be a mocsárba, mint még soha.
Ennek köszönhetően alaposan megdöbbentem, mikor gémek és kócsagok helyett őzek legelésztek úszó lesemtől 20 méterre...ez a pár nap csak a patásokról szólhatott:)
