2015. 11. 03.

Az elmúlt időszak inkább a tervezgetésről és a lehetőségek kereséséről szólt.
Sokat gondolkoztam az új ragadozómadaras leskunyhóm hová installáljam...végül is visszakerült a 2012-es helyére....az állandó táplálékforrás ellen nem tudok és nem is akarok küzdeni.
Le van süllyesztve, kényelmes hely van a lábnak, így már ülő pozícióban lehet átvészelni a hosszú, hideg órákat. Egy nagyobb kémlelőüveg került az elejére a komfortosabb kitekingetés jegyében, de a fotózást továbbra is az üveg alól tervezem egy nyíláson keresztül...
Valahogy így néz ki, még csinosítgatom, álcázgatom a végleges formájáig.

Sok új tapasztalatot szereztem az elmúlt télből.Leginkább a megfelelő élő-és táplálkozó hely kiválasztásában okosodtam, mármint fotós szempontból. Idén kicsit más stratégiát választok a siker eléréséhez vezető rögös úton...talán így ismét élvezhetem a ragadozómadarak közelségét...

Egy ilyen fotónak nagyon tudnék örülni ezen a télen is...ő pont a mostani helyen tisztelt meg 4 éve:))
.....
.....
A Madártávlatban megjelent szalakótás cikkem miatt sok gratulációt kaptam.
Jó érzés fogadni az elismerő szavakat,, mert tudom, hogy elejétől a végéig az én munkám. Az első bevert szögtől az utolsó elkészült fotóig és ez a lényeg. A fajismeret, a terület ismeret, a megfigyelés, a precíz tervezés és a kivitelezés, mindezt a természetvédelmi és etikai előírások betartásával.
Ezúton szeretném megköszönni a magazinnak és Ujhelyi Péternek a lehetőséget.
...
...
Ha már nyomtatott megjelenés...
November 3-án volt az ÉTF díjátadó és kiállítás...idén 2 képem került falra...én nem ezekre gondoltam volna elsősorban, de hát az ízlés egészen fura és szubjektív dolog:)

A búcsú a fénytől c. kép egy 2 hónapos kísérletsorozat eredménye, ami során a természetes napnyugtákat kombináltam többvakus megvilágítással. A sorozatnak számos eleme hozott érdekes szituációkat és kompozíciókat. Én ezt neveztem be, bár többen mondták, hogy van ennél előbbre való darab is a kollekcióban...lényeg, hogy egy cinegével is falra lehet kerülni a pályázatokon:)
A másik kép címe: Szárcsavar

A fotó egy groteszk madarat mutat be,  még groteszkebb pozícióban...Magányos szárcsabébi produkálta ezt a pillanatot egy hajnali mocsárles alkalmával...szerencsém volt a jelenettel és megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ideáig eljut ez a kép....
A kiállításról csak annyit, hogy ennyi érdeklődőt még sosem láttam a Természettudományi Múzeumban...
A képanyagról meg csak annyit, hogy a felemás érzéseim továbbra is megmaradtak...
....
....
Voltam azért fotózni is...
Elmentem darvazni a Hortobágyra, de nem volt nagy szerencsém a behúzással...

 Beültem Gabeszhez is megvizsgálni az új lesét...mit is mondhatnék.....kényelmetlen volt:)
De a hely nagyon jó....távol mindentől, egy kiváló élőhely kellős közepében...
Oda aztán tényleg  bármi beeshet....
Egy képet mutatnék, igazam bizonyítására...mondom még egyszer, első beülés....

Gratulálok Gábor a saját sasodhoz...lehet ezt fűtött, üveges, kényelmes, pénzes les nélkül is átélni...

2015. 10. 27.

Tarjánka-szurdok két arca....
Az első képen a tavaszi

A másodikon az őszi képe látható, nagyjából ugyan abból a nézőpontból...

Mindkét kép ND 1000-es szűrővel készült....viszont a tavaszi 22-es reksz 30 mp záridővel...míg az őszi 4-es rekesz 40 mp-es záridővel ....
Ilyen fénytelen helyeken ezzel a sötét szűrővel úgy szoktam fényképezni, hogy szűrő nélkül beállítom a kompozíciót, élességet és a rekeszt...megjegyzem ilyenkor a záridőt, amit a váz állít magától. Aztán felcsavarom a szűrőt és kiszámolom hozzá a módosított záridőt....
Pl, ha 1/25-öd a szűrő nélküli sebesség, akkor:
1/25x1000=1000/25=40 mp
Ez már ugye Bulb üzemmódban megy, manuális fókuszálás és alacsony iso mellett...ja és persze vizes helyeken egy cirkulár polár is fent szokott lenni a nagylátón.
Összességében jó móka így tervezgetni a helyszínen...

2015. 09. 13-27

Az augusztus vége általában uborkaszezon...legalábbis felém.
Az őzek leüzekedtek, a vízimadarak szétszóródva mindenfelé, a szalakóta lassan már elindult Afrikába...szóval van idő regenerálódni.
Az ikonikus gímszarvasbikák szeptember 20. után kezdenek bele igazán a bőgésbe(itt északon), meg amúgy sem szeretek idegen területeken a riggyető patások után cserkelni...a helyi vadászokkal fölösleges összerúgni a port....
A nagy bak nagy hírverést csinált nekem még a vadászok körében is. Kaptam telefonokat, emaileket mindenfelől...valahogy mindig oda jutott el a beszélgetés, hogy: hol is lakik tulajdonképpen ez a kapitális állat...persze senkinek sem árultam el...:)
Nekem is izgatja a fantáziám, így kimentem párszor, hátha megint összehoz vele a sors, de a legtöbb ilyen alkalom eseménytelenül fejeződött be.
Szeptember közepén jó korán kiültem tanyája mellé-gondoltam-most megvárom...nemhogy a keresett bak, még egy vékony suta se lépett ki elém...
Már esteledett, mikor úgy 100 méterre anyányi rókafi kocogott ki a rétre. Elkezdett egerészni...
Néztem egy darabig, ahogy nagyokat szökellve vetette magát a pockok után...ejj, ha ezt előttem csinálná....
Elkezdtem hát cincogni...nem hallja, koncentrál a vadászatra...
Újra egy strófa cin-cin-cin...
Nem szabad túl hangosan, mert azt rendszerint elrontja az ember és a rudi rögtön elszelel...
A harmadik sorozatra végre irányomba fordult....és rohanva közeledett...

420 mm-rel fotóztam végig...már rég szerettem volna valami hasonlót a ravaszról...
Nem gondoltam, h ennyire gyorsan megérkezik elém...az egész nem tartott fél percig...

Elém toppant és csak bámult az első expókig...

Végre egy normális rókafotó...örülök neki...
A bakot azóta se láttam, remélem még nem lopták el:))
..........
..........
Azóta voltam párszor bőgést hallgatni....mármint fotózni mentem volna, de ezek a fránya szarvasok totál átálltak éjszakai üzemmódra...
Gabi haverommal űztük őket, volt mikor annyira közel volt a bika, ha lépteit már hallottam, persze az orrát se dugta ki a nyiladékra....meg olyan is volt, h láttuk a bikát, utána osontunk, de exponálni semmi lehetőség nem volt...
Már rezignáltam veszem tudomásul az ilyen kudarcos estéket-hajnalokat...
Mígnem eljött 27-e....
Gabesz többet volt kint-végül is -ő ismeri a terület gazdáit...
Sikerrel járt...több alkalommal is volt előtte bika..
Van egy rudli-meséli-ami stabilan kijár az erdőfolt melletti rétre...gyerünk!!!
Hamar oda érünk, csend honol a völgyön...
Ahogy a tervezett bokros felé cserkelünk ránk mordul egy bika a patakvölgyből...közel van..
Kiérünk a rétre...őzek fekszenek nem messze...gyorsan egy fotót róluk...

Miután elfoglaljuk a helyünket, jól beálcázzuk magunkat...tripodon van a gépem és rajta hagyom a 1,4x-ezőt is...szemből várjuk a bikát...
Egy órája ülhetünk, de semmi nyekkenés....
Gábor töri meg a csendet egy elnyújtott bőgéssel....
Rögtön jön a válasz...
-"Te Gabesz, ez mögüllünk szól"...mondom...
- ÁÁÁ...innen jött balról-szemből.. feleli....
Végül is igaza lehet...miért is jönne a bika friss nyomunkon utánunk...nonszensz...
Gábor újra bőg.....
és a bika is, de már nagyon közelről szól....
Kigúvad a szemem, úgy lesek előre...
Gabesz halkan: "basszus...itt áll  a bika mögöttünk 30 méterre"...
Lassan fordulok...
Atya ég...a keresett csapatbika, normális fényekben a legjobb távolságban és környezetben ott sétál a réten...
Mi meg háttal ülünk bevackolva a bokor alatt....
Leveszem a rendszert az állványról és lassan megfordulok...a bika már figyel, de állja...
Gyors sorozatok...hallom, h 1/30-ad körüliek az expók...a stabilizátor nincs bekapcsolva és az iso is 400-on maradt...semmi esély egy éles képre...pedig a bika totál kitölti a keresőt...
Mikor elege lett a hangzavarból szépen visszaüget sűrűjébe...én meg fotózom, hátha visszanéz egyszer...
Elment.....
Lefőttem....
Lassan lapozom vissza a képeket...életlen, életlen, bemozdult, életlen....:((
áááááááá
áááááááá
áááááááá

Azt mondják, a különbség jó és rossz fotós között az, hogy a jó fotós sohasem mutatja meg a rossz képeit...
Ezeket csak azért mutatom meg, hogy mindenki érezze az elszalasztott lehetőséget, ne csak én:))
Remélem ettől nem lettem rosszabb, mint ami vagyok:)
Már lassan tíz éve össze akarok hozni egy normális bikafotót és mikor minden adott hozzá, így elbánok magammal...meg szerencsénk se volt...bár én nem fognám erre..
....
....
Hoppp...talán lesz itt egy éles alkotás...
Ez az egy...elképesztő...80 képből ez az egy lett normális....nem jó, csak normális....

Eltelt már pár nap, de még mindig bosszús vagyok...ebben sokkal, de sokkal több volt...
Mindegy...
Sajnálkozni nincs idő, ugyanis október 10-én lesz a Tiszazoom nevű term.fotós fesztivál, a poroszlói Ökocentrumban...
A szervezők invitáltak egy fél órás vetítésre, élménybeszámolóra a vízimadár fotózásról...aki arra jár jöjjön el, jó kis rendezvény lesz...részletekről később....
.....
.....
http://tiszazoom.webnode.hu/ii-tiszazoom/programok/

2015. 08. 08-09.

Az utolsó két nap eseményeit tárom az olvasók elé ebben a posztban....mármint ami az üzekedésből még nekem jutott...
Folyamatosan panaszkodott mindenki a hektikus mozgásra és reakciókra...tapasztaltam fura dolgokat, de a szaharai időre fogtam mindent....szerintem igazam volt:)
Nem volt értelme a legforróbb napokon nyomulni, az őzek sem hülyék...kis szünetet tartottam és nyolcadikán kezdtem bele ismét a fotózásba....
A gát melletti területeket akartam végig hívni...itt mindig később jön el a dandárja...
Meleg van, nagy meleg, de jó dolgokat sejtek...
Kukorica, napraforgó mindenfelé...körülöttem pusztagyep kórókkal...
5 perce nyüstölöm a szarusípom...jobbról hangok...
Oda fordulok lassan...bak vizsgál árgus szemekkel...álcám pompás, szelem ideális...

Csalogatom, de nem ő jön, hanem egy még fiatalabb a hátam mögül...indul a hajsza....
Csak várnom kell, úgyis vissza jön....
5 perc múlva....

Nem szívesen jön ki a nyílt terepre...hezitál...de végül elindul...persze rossz irányba...

Körbefutna, de orron kapja rémisztő emberszagom....iszkiri vissza....

Na...
Van még erre üzekedés rendesen:)
Krúzolok tovább a gáttetőn, mikor nagy madár rebben fel  a kiszáradt nyárfára...parlagi...

Látom a 2 adult madarat és kisvártatva idei fiókájuk is feltűnik....eddig csak sejtettem, h itt laknak, de most a fészket is megtaláltam végre...
Mindegy....ezúttal az őzek érdekelnek...
Lefordulok a töltésről és fás-bokros-kultúrás terület felé veszem az irányt...
Alkalmas helyen letérdelek egy bokor mögé és csendben maradok...
Elképesztően jó hely...itt biztosan lesz érdeklődő...
A késő délutáni fények szépen megsütik a tájat...talán már sok is a narancs...
Sípom hangjai bántóan nyesik ketté a ciripelős nyáresti nyugalmat....
Leírhatatlan érzés, mikor a kétely mardossa az embert...mi lép ki elém? kilép-e valami? stb...király dolog ez.
Nem kell sokat fújkálnom....

Koros bak üget felém, vagy inkább sétál...melege van neki is...
Nem exponálok sokat...nehogy megneszeljen valamit...

Nagyon jól jön, de tapasztalata nem engedi nyíl egyenes útvonalon....keresztbe lépdel és bevált egy akácsarjas csíkba...

Mikor eltűnik szem elől gyorsan felállok és hátrálni kezdek...ha a takarásban jön végig biztosan mögém kerül és szagot kap....
30 méterrel visszább én is belépek a bokrosba és ismét hívom az öreget....itt kell lennie...tudom.
Fújom már egy ideje, mikor finom mozgás töri meg a növényzetet....ott a bak...nagyon figyel....

Valahogy tisztább helyre kéne kivarázsolni, de ő nem egy könnyű ellenfél...
A hangokra nem jön tovább...innen már látnia kellene a sutát...
Be kell vetnem a mozgatós trükköt...
Kicsit megütögetek egy cserjeágat, tán roppantok is egyet rajta...
Ennyi kell neki...máris indul felém...:)

Itt már feltűnt neki a tükör hangja...
Semmi rohanás...szépen visszasomfordált a zárt lombok közé...az utolsó sípra megállt, de az ilyen bakokat kétszer nem lehet becsapni....

Az idei szezon legkomolyabb hívása volt ez...nagyon élveztem minden pillanatát...
.....
....
Már majdnem lebukott a Nap a fák mögé, mire újabb jó helyen próbálkoztam...
Ismerek itt egy ígéretes hatost...hátha itthon van...
Az első hangokra elő is jött a takarásból...

Ahogy ráerősítettem nagy szökkenésekkel igyekezett a hang irányába...

Tiszta papilloma szegény pára pofája, sőt az oldala is...de látszólag nem zavarta...
Gyorsan fordul és nyargal vissza a lucernába...
Akkor veszem észre, suta is van vele...
Csendben maradok, majdcsak lesz valahogy....hát lett...

Még tudtam róla pár képet rögzíteni, de már majdnem besötétedett...

Mesés este volt...
.....
.....
Másnap hajnalban egy nagy lucernatábla környékét pásztáztam végig...őzet sem láttam, sőt semmit....botrányosan üres volt a határ....
Na mindegy...hívok...hátha...
Erre bak áll fel sutával nem is messze, sőt még egy bak a távolban...ahha...van itt patás...
Kicsit sípolok még...a töröttszárú bak otthagyva sutáját szépen befut...

A szelem megfordult...másik oldalról kell megközelítenem a lucernát...sietnem kell....már most erős fények vannak és fél 7 sincs még....
Gyors autózás és máris szemben vagyok az áramlatokkal....
Dög meleg van...a légrezgés is erős...azért fújok....
Őz tápászkodik fel a lucerna túlsó oldalában...valami elképesztőn nagy bak....

Sose láttam még...sőt élőben sem láttam még ekkorát...lenyűgöző...
Közeledik, de csak sétál...hosszú percek peregnek le a reggelből....nem csattogok, nehogy elriasszam...Próbálok megfelelő pozíciót találni, de nem egyszerű...a bak meg csak jön...és figyel....lehasalok...jobb ötletem nincs....
Folyamatosan hívom...érdekli a síp, de óvatos...magabiztosan óvatos...
Itt van...vágatlan portré ...

Atya ég!!!
600 g fölé teszem, de ki tudja...ezeknél a nagyoknál bármi előfordulhat....és korántsem öreg még...
Persze, h észrevett, de szagom híján nem lépett le...inkább riasztva körbejárt vagy 10 percen keresztül...én meg nyomtam a sorozatokat....

Miután nagy nehezen elkocogott én is haza indultam...
A képeket nézve kettős érzéseim vannak....a bak szépsége egyedülálló, viszont a fények, a légrezgés, a nagy meleg nem tettek jót a fotóknak...de annyi baj legyen...ilyen bakot nem láthat bármikor az ember....
Este még teszek egy kört a tegnapi helyen....
Több bakot is látok, de nem érdekli őket a síp, vagy ha mégis már annyi erejük sincs,h  elinduljanak....nincs értelme tovább zavarni az állományt...ezzel a nappal befejeztem 2015-re az őzhívás remek sportját...folyt.köv. jövő júliusban....már most várom:)

2015. 08. 03.

Tele önbizalommal vágtam bele a következő napba....
A tegnap után kétségem sem volt a sikert illetően....bár most egy teljesen más területre mentem.....
Nagy tábla foghíjas lucernaföldre érkezem, körbe fasorok...
Két bak incselkedik  a messzi távolban....nem véresen komoly, inkább csak pózolnak...
Ahogy hallótávolságra érek fújok egy sorozatot...

Az egyik bak megszalajtja a másikat és máris kocog felém....
Takarás zéró....
A bak meg szépen közeledik....

Napnyugtás, felhős, ellenfényes...ezek a legjellemzőbb szavak a helyzetre...

Majdnem rám lép...vágatlan fotók 300-on...

 Mikor nagy nehezen szél alá kerül, csak bámul, mint aki semmit nem ért az egészből...
Ezek felejthetetlen pillanatok...

Miután elmegy a másik kötekedőt is behívom, csak rossz oldalról érkezik...fordul és megy...

300 métert sétálok odébb, próbálok az ellenfényre apellálni...
Fújok egy hosszabb strófát, panaszosabban....ő galoppozik elő....háááát...nem egy rettenthetetlen figura, de nembaj:)

Kicsit oldalra jön, de így kerül be az ellenfényes körítésbe...

Látok végre párosokat, de további kísérleteket az érkező sötétség miatt már nem teszek...
.....
.....
Másnap délután újabb területet veszek célba....
Elképesztően meleg van...rekkenő hőség....mégis van mozgás a tarlón...kergetőzés felső fokon...
Végig rohanok a tarlón egy szétbomlott bála takarásában és bevackolom magam a szalmába....
Jó hely, a levegő alig mozdul...
Pár strófát elengedek gidából, sutából, de rám se bagóznak...csak a szerencsébe bízhatok....
Izzasztó percek következnek, de végül felém jönnek a szerelmesek...

Ezzel a sorozattal már elégedett vagyok....sőt örülök neki:)
Beváltanak a napraforgóba szusszanni egyet...megyek én is utamra...
Jönnek további keresőnek vélt bakok, de egyiket sem érdekli repertoárom...
Fene se érti....
Nap végére becincogok egy kezdő rudit...jó szórakozás....

A fények mesések, de alig mozdul valami....csak ez a ravaszdi...

Érdekesen alakul az idei üzekedés...kicsit átgondolom a dolgokat....és folytatom:)