2016. 09. 25.

Ezek az ősz eleji délutánok fantasztikusak...
Minimális szél, simogató sugarak, némi szín a leveleken...vétek ilyenkor otthon ülni...
Első utam az őztetemhez vezetett...
Alakul szépen az állaga...
Érdemes összevetni az előzőekkel...

Van egy hely, ahová mindig szívesen megyek ki...
Nagy lucernatábla terpeszkedik 4 fasor között...őzmágnes egy ilyen terület...
Kilesek az egyik oldalból...
Térdig érő már a lucerna...na ez tele lesz őzzel...
Nemcsak kajálni járnak rá, nagy részük benne is fekszik....csak meg kell őket találni...
Messziről villan szemembe egy fehér ágvég...
Fiatal bak lazsál előttem ....100 méterre lehet...
Különösebb erőfeszítés nélkül a közelébe sétálok...nesztelenül, úgy 15 méterre ülök le...a háta mögött vagyok..
Nem variálok...megvárom míg önszántából felkel...
Kivételesen tripodot is vittem...
Így ülök fél órája....
1 órája.....
másfél órája.....ne mozdul...alszik...
Tarkómon hűs fuvallat szalad végig...ajjajjj...fordult egyet az áramlás....
A fiatal bak sajna.....ennyit hagyott magából...
Ez az a fajta elindulás, mikor még a fejét se dugja ki a takarásból...csak kilő...

Na mindegy...
Közben a keresőben egy másik patás is be bevillant..egy suta...egyedül....hol felállt, hol visszafeküdt...
Csak megpróbálom, ha már itt van...tetszene az elképzelt fotó háttere...szeretem a szálerdős környezetet....
Lassan közelítek...a fülek felém fordulnak...ooóóóó...
És már talpon is van...

Videó a sutáról
Ennek annyi...azt gondoltam...vagy mégsem...gyorsan feltekerem a 2x-t.
Szaglászik, de közelít...

Semmi extra, de azért örülök ennek a bizalmas sutának...
Ismét bolond szél fúj...lelepleződtem...

A délután krónikájához tartozik, h ismét láttam az augusztusban behívott mutatós bakot...
Megvan honnan jár ki a lucernára...
Róla van szó....

Beültem az erdőbe, hátha a váltón elcsípek valamit, de mára ennyi jutott...

2016. 09. 10.

Szeptember van...
Tudjuk mit jelent ez....
Megfogadtam a tavalyi, csúfos szerencsétlenkedés után, h nem erőltetem, ami nem megy...
De újra és újra menni kell...kár részletezni....
.....
.....
A Mátra és a Bükk nem éppen legendás bikáiról híres....de egyszer nekem is lehet szerencsém...
Meleg van....
Bőgés mindenfelé...
Befúrom magam a sűrű bozótosba... a bika tovább ordít...halk vagyok....még pár méter és a nadrágszaggató növényzet kinyílik...micsoda szálerdő van előttem....és ott mozdul a koronás...

Köpni-nyelni alig tudok...egy hitványabbat üldöz...a hitvány erősen idézőjeles....

Eltűnik előlem minden...
Messziről hoz a fuvallat egy újabb öblös hangot...
Rohanás arra...
A fények erősen esnek, de van még esélyem utolérni a hangoskodót...
Kilesek az erdőből...rét bontakozik előttem...és ott ballag ő.
Elfelé megy.... rányekkentek tehénül...
Megáll-fordul és megtörténik...
Elképesztő....

Ezt nem lehet szavakba önteni...
Majdnem megkönnyezem a pillanatot...na jó, nem :)...de a sok adrenalin és endorfin azért teszi a dolgát...
..........
..........
Lemegy a Nap...
Rét szélére álcázok be...hátha kijön valami...
Növendékróka ugrál elém...
Nyúlhúsra fáj a foga...

Örültem volna én is, ha összejön neki...de ahhoz még nagyon kezdő...
Inkább leül és nézelődik...

Cincogok kicsit...érdekli...közelebb oldalaz...

Hasalok, fészkelődök...nem tetszik a környezet, mígnem a rudi megoldja a szituációt...

Uncropped....
Alig van már értékelhető foton a réten...csendben ülök...szépen zeng az erdő, az alkonyi égbolt csodás...
Egy harcos mindig-mindig közelebbről harsog...isot feltekerem...stabilizátor bekapcsolva..lenyomom a gépet rendesen...
Bikaszag járja át a levegőt mikor végre előttem áll...
Ez a kép a 7d+2,8/300 combó határait feszegeti, sőt...
de megvan és ez azért nem mindegy....

.........
.........
Még nincs vége a szeptembernek és
egyszer nekem is lehet szerencsém:)