2017. 10. 08.

A dám számomra sosem volt elérhető távolságra és ez nem a méterekre, vagy kilométerekre vonatkozik. Lokálisan előfordul a megyében is, mégis nehéz a közelükbe férkőzni az intenzív és féltő vadgazdálkodás miatt. Nem is forszíroztam eddig a fotózásukat....de idén jött egy lehetőség, amire nem mondhattam nemet.
Természetesen ez is a Dunántúl vadregényes lankái közé hívott a barcogás derekán.
Vendéglátóm szívélyes és segítőkész hivatásos ember, furcsa is volt önzetlen hozzáállása a fotózáshoz. Ritka az ilyen a vadászszezon legjaván...köszönöm innen is neki.
Bevitt egészen a barcogóhely szívébe...hát nem volt semmi.
Mindenfelé bikák harsogtak, hol teknőben fekve, hol a fák között toporogva...
A meleg idő nem tett jót az intenzitásnak és grandiózus fotó sem készült, mégis örök emlék marad ez a délután.

Nyilván máshogy fotóznám őket, ha újra mehetnék...csak akkor, ott nem akartam és tudtam rögtönözni...
Egyébként meg nem bánom...szürreális az a sok bika és a "földönkívüli" hangkavalkád...
......
......
A síkon az őzek egyre hamarabb merészkednek elő. Megkezdődött a rudlizódás,  egyre több az unikornis a bakok között.

Előkerült a nyáron fotózott "alien" suta.. A mellkasán hatalmas papilomaszörny éktelenkedik...
Gidát nem vezet és nagyon óvatosan mozog...

A szempapilomás bak is megmutatta magát múltkor...él és virul, csak a dudor egyre nagyobb a szemén.

Láttam ezt a gyönyörű, érett hatost még komplett fegyverzetben...a szőre már félig cserélve...

Kint szoktam maradni alkonyatra is...várom a kék órát, sokszor nem hiába...
A fiatalabb patások már téli szőrben várják a hidegebb időt, de nem vagyok róla meggyőződve, h a szőrváltás mindig összefüggésben van a korral.

Erre a gidás sutára rácserkeltem a délutáni napsütésben...
Ők valahogy nem keresik a rudli közelségét...

A suta jól megnézett magának...
FF váz és 1000 mm....:)

Aztán félkörben bejött totál közel...alig bírtam lekövetni a végére.

Lesrendezés és a ragadozók etetése következik...
Remélem jó sok ölyvem lesz, pár sassal megspékelve...:)

2017. 09. 23.

Volt szarvasbőgés idén is, sőt itt az Északi-Középhegységben még most is nyomják a bikák....bár idén a szokásosnál is megfigyelhetetlenebb volt a folyamat. Mifelénk a bika későn mozdul az erdőből és korán eltűnik...szinte nincs esély napsütésben, vagy- egyáltalán- fényben találkozni velük. Nem mondom, h lehetetlen feladat, de úgy gondolom, h szeptember 20. után minden hajnalban és délután kint kellene lenni egy szerencsés találkozáshoz. Jelenleg ezt nem tudom kivitelezni, így más irányba mozdultam el. Szétnéztem kicsit a Dunántúlon...az egy egész más világ szarvasügyileg...aki járt arra pontosan tudja ezt.
Első etap:
Mindenfelé bőgicsélés hallatszik és még csak 5 óra van...szólnak a bikák, csak cserkelni kell a hangok irányába.
Szénabálán horpasztó rókát veszek észre, úgy húzza a lóbőrt, h az expókra sem ébred fel...

Ellennék vele, de a zöld jelzés van bikára cserkelni...nem maradhatok.
Az első bika bőgés nélkül vált ki elém...így is nagy élmény...

A disznók ilyenkor tudják, h nem az ő bőrükre megy a játék, hamar kimerészkednek a rétre...
Van egy babos a malacok között érdekes látvány számomra...

Estére ennyi jutott, hajnalban még kitarthat a szerencsém....
......
........
A másnap első bikája egy fenyves szélén hangoskodik.
Öblös hangja szépen zeng a szálfák között...
Jól rá tudok menni...nem is azonosít rögtön...

 A kíváncsi bika elindul felém....borzongató és egyszerre felemelő érzés ez...
A silent expó az 5d3 egyik leghasznosabb újítása...nagyon bejön...már sokadjára.

Tovább cserkelek...
A cserkészút mellett bika ordít váratlanul....mivel közel van, nem kérdés, h megpróbálom...
Lassú lépések, idegörlő percek után végre meglátom a fekve bőgő bikát...
Elhelyezkedem és várom, h ismét bőgjön...

Fordul a szél irányába és máris talpon a bika...ez most nem úgy sikerült, mint kigondoltam...

Na sebaj, ez így is első osztályúra sikeredett.
Útban a kocsi felé még egy bakkal is összefutok...

...........
...........
Otthon nézegetem a képeket, újra átélem az élményeket...milyen jó dolog is ez, milyen szerencsés az ember ilyenkor...
Pláne, ha a szerencse újra rá mosolyog...
Ugyanis jött egy telefon...újra zöld a lámpa....:)
Második etap:
Eltelt ugyan 3 hét, de mitsem számít...szeptembert tapossuk még...
Most is két kimenetel jut, de cseppet se bánom...
Látszik, hogy végét járja már a bőgés, de így is van fotózni való bőven...
Estefelé az erdőben orgonáló bikák szépen kisorjáznak a rétre és ott bőgnek tovább...
Nincs sok dolgom... a rét szélééig cserkelek és beálcázva várok...

A feszültség tapintható, mégsem ugranak össze, elég a pózolás....
Mígnem balról-testi jegyeit fitogtatva-nagy bika érkezik...ő a szikra....máris indul a harc...

Nem tart sokáig a csörte.....a jövevény bika rövidre zárja a kérdéseket...
El sem hiszem, h végre látok egy ilyen jelenete..fantasztikus az egész.
Egyébként fáradnak a királyok...már legelészni is van idejük...

.........
.........
Hajnalban izgalmas rét szélére ásom be magam...
Jó bika szólt erre az este...hátha itt lesz még most is.
Ahogy elillan a sötét, népes tehénrudli bontakozik ki a rét másik oldalán...a bika meg az erdőben bőg rendületlenül.
A nőstények tétováznak, mire a bika előjön és megmutatja magát végre...
Magasra tartja fejét, kipózolja magát....

Annyira leköt a sok szarvas, h a visszaváltó kant alig veszem észre...

Hiába, ezt is meg kell szokni...nálunk nem így mozog a disznó....
A nagy bika terelgeti teheneit, de a mellékbikái megpróbálják a lehetetlent...
Megkörnyékezik a nőstényeket...mindez persze előttem történik...a legjobb helyen...

Olyan forgalom van a réten, hogy folyamatosan forgatnom kell az optikát...
A kis bikák meredten néznek a sötét erdő felé...tudom, hogy történni fog valami....
Közben átbukik a Nap  az erdő felett...
A tehenek megindultak a rétre...nem tudja őket a csapatbika bent tartani...

És végre...jön utánuk...előlép a fénybe...micsoda állat...

Remélni sem merem, h elbőgi magát....de nagyon szeretném...
Nyitja a száját, dönti a fejét és.....

Elképesztő....a csontom is bele remegett...
Csak lesek magam elé...micsoda bika...micsoda élmény...
Böffent még kettőt és visszahajtja az asszonynépet a fák közé...

 Na ez nem volt semmi...
Nem is akarok már mást fotózni...ez úgy feltette a koronát erre a hónapra :)
Remélem idén a dámokkal is több szerencsém lesz...
.....
.....
Aki inkább a Facebookon szereti nézegetni a fotókat és a sztorik nem mozgatják meg, azoknak ajánlom figyelmébe az oldalam:
jasafoto néven tudja megtalálni...