2018. február 19., hétfő

2018. 02. 10.

A leesett és megmaradt hó az erdőbe csábított.
Az őzekről sok téli képem van, de a gím...az bizony télen sem könnyű mulatság.
Ahogy kiértem az alacsonyabb területekről már eltűnt a "lisztréteg", a tetőn viszont 20 centi porhó fogadott...
Erdősáv mellett sétálok fölfelé...a szemközti erdőfoltból szarvasok törnek elő....lehet agancsozóktól ugrottak meg....
Miután eltűnnek tovább osonok.
Recseg a jeges hó, nehéz halkan menni...a terep viszont meredeken emelkedik.
Az erdőben folytatom.
Lépteim zaja fiatal bikákat indít el...méltóságteljesen állnak ki az élre...nem rossz kezdet.
Ezután sok kilométer és pár elugrasztott vad után leülök egy nyiladék közepére.
A csend átható, a hangulat hamisítatlan télies....
Jól esik ücsörögni...koppan valami jobbról.
Lassan oda fordulok és barna foltok mozgására figyelek fel.
Atya ég....egy bikarudli közelít....
Mozogni már nem tudok, így a nyiladékra hasalok le.
15 bika jön át előttem, megszakításokkal, libasorban...vagyis bikasorban.
Van közte mindenféle korosztály...csak pár kép a harcosokról.
Jön egy félszárú...
Róla még később...
Hát leesett az állam...ennyi bikát- kis túlzással- az eddigi "pályafutásom" alatt sem láttam...összesen.
Ezek meg nyugodtan sorjáznak itt előttem...igazán mutatós brigád.
Négykézláb csalnék a távolságon....de közel vannak, nagyon...
Amint adódik a bal oldalamon egy kis rés a fák között, máris lecövekelek és várom a bikákat.
Nagy szerencsémre a félagancsos jön szembe...nem semmi látvány....
Az lcdn tűnik fel, h a bal agancstövét kitörte...koponyacsont is roncsolódott, a szemöldökcsontja is sérült...csoda, h túlélte....
Ez az egész nem volt több 3 percnél, de meghatározó élmény számomra.
Leléptek.
Én meg a völgy felé veszem az irányt...sajnos a hó percenként kevesebb...
Egy füves rét mellé ülök le...
Benne járunk már a délutánban...
Fiatal dám jön elő vacsorázni...a távolság több, mint ideális.
Persze rögtön rossz szelem lesz és a bikuci gyanút fog...
Na sebaj, majd jön másik...és igazam lett.
Kicsit később szép bika jön be portréra...örülök neki nagyon.
Annyira közel kerül, h esélyem sincs 2 képnél többet csinálni róla....mindkettő close up.
A bika másodmagával visszalépett a fák közé...
A fény erősen fogyott...
Ezután már azt hittem semmivel nem fogok találkozni, de megindultak a muflonok.
A vezérük pontosan irányomba vezette a nyájat...
Volt köztük erősebb kos is, azok a végén ballagtak.
Kicsit izgultam, h mire közel érnek, addig a többi szél alá kerül és vége a dalnak...
 De végül nem lett probléma... elsétáltak mellettem...
Ez a nagyívű tetszett a legjobban...
 Magam sem gondoltam, h ennyi vadat fogok látni és fényképezni...jól sikerült ez a nap.
.........
.........
Másnap egy közeli szurdok bejárását terveztem.
Nem egy hosszú sétát, inkább amolyan intenzívet...persze a gép nálam volt.

Hamarosan folyt. köv...ugyanis azóta ismét havazott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése