2018. 03. 03.

Ismét esik a hó...
Semmi dolgom...
Felkapom a német hóponcsómat és őzek után indulok.
Marcona szellő csapja fel a gallérom. Ez még nem tavaszi szél...
A vetésen ezernyi lilik harsog...

Nyomukban meg jönnek a sasok...van köztük parlagi, réti...tán még szirti is....

Nyári ludat egyáltalán nem látok...szerintem csak nagy lilik van a csapatban....
Gyönyörű ez a lúd...jó lenne már vízen is fotózni....

Az egyik rudli messziről feltűnik...
Fekszenek, legelnek...vannak vagy  60-an.
Viszonylag gyorsan fotózható távolságra kerülök...a fehér álca remekül elrejt.

Van köztük jópár bak...
A legnagyobbak már most  különcködnek...

 Őt meg fogom keresni nemsokára...

Mivel már elég nyílt a terep hason kell folytatnom.
A rudli egy része az árokparton pihen...ott is fekszik pár bak...megy a kérődzés.
Kérődzsés...
Felkelnek, kajálnak, vissza fekszenek...
A fény hol erősebb, hol meg beborul...
A sáros-havas repce igazán vendégmarasztaló...az álcám folyamatosan szívja fel a nedvességet.
Lassan kúszok...előttem kb 20 őz sziesztázik...
Szieszta...
Innen már nem akartam közelebb mászni...vártam az érdekességekre, de igazából ilyen közelségben lenni a gyanútlan őzekhez felemelő érzés. Van amelyik el is alszik...

Mutatok pár bakot a kínálatból...

Van itt mindenféle korosztály, sőt akad különlegesség is...
A két legöregebb észrevesz...mármint észreveszik, h mozog egy hóbucka...és amilyen szerencsém van szépen hozzám sétálnak egy-egy portréra.

Addig nem tágítanak mígnem az egyik szagomat fogja...
Elgémberedve tápászkodom fel, de annál nagyobb megelégedéssel...
Ez így nagyon rendben volt.